Sosem gondoltam volna, hogy egyszer órákat fogok tartani, pláne nem twerk órákat. De valami elkezdődött bennem akkor, amikor először láttam egy videót erről a mozgásról. Nem a „látvány” fogott meg, hanem az erő, az önazonosság, és az, ahogyan ezek a nők úgy mozogtak, mintha a testük minden milliméterével azt mondanák: „Ez vagyok én.”

🖤 AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS

Nem volt a mozgás az életem része. A Covid alatt felszaladt rám néhány kiló a kanapén ülve. Megelégeltem azt a lányt, akit a tükörképben láttam. Azt tudtam, hogy szeretnék mozogni, ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy nem a zsírégető órák lesznek az én barátaim. 25 évesen találkoztam először a twerkeléssel Instagramon, ugyanis akkor érkezett a twerXout hazánkba. Nem volt merszem jelentkezni az első workshopra, így csak elraktároztam ezt az infórmációt. Az első twerk órámra így fél évet vártam, mivel fél évbe telt, mire jelentkezni mertem. Az önbizalmammal voltak problémák, de azzal győztem meg magamat, hogy végülis a többiek is egyedül jönnek, és ha másnak van hozzá bátorsága, akkor nekem is kell, hogy legyen. Ha teljesen őszinte vagyok, akkor nagyon féltem és a túlélésre mentem. Ehelyett teljesen más történt.
A testem meglepett.
Az elmém pedig… elcsendesedett.

Rég nem éreztem magam ennyire a helyemen: jelen, szabadon, nőként. Az órán ügyetlen volt a csípőm, hiszen nagyon szundikáló üzemmódban volt. Még a csípőkörzésem sem volt tökéletes. Zavart, hogy alig találtam olyan rövidnadrágot a szekrényben, amit fel tudok venni, de végül sikerült találnom egyet, amiben azóta sem twerkeltem. Ez sem állított meg abban, hogy jól érezzem magam. Az óra végére már tudtam, hogy ez egy hatalmas szerelem kezdete. A twerkelés nekem sokkal több lesz az életemben, mint egy egyszerű mozgásforma. Ezután rohantam is beszerezni egy gyerekosztályon az első „twerkes” rövidnadrágomat.

AMIT A TWERK ADOTT

Ez nem csak „csípőrázás”. A twerkelés számomra:

• • Önismeret – újra kapcsolódás a testemhez.

• • Önbizalom – minden mozdulat egy döntés: „Ez is én vagyok”.

• • Közösség – nők, akik nem versenyeznek, hanem támogatják egymást.

• • Terápia – és ez sokszor felér egy pszichológussal.

• Határok feszegetése – anélkül, hogy meg kellene magyaráznom bármit is.

MIÉRT OKTATOM MA MÁR?

Azért, mert tudom, milyen sokat adhat ez a mozgás és nem csak fizikailag.
És azért is, mert túl sokszor mondják a nőknek, hogy „ne mozogj így”, „már túl sok az önbizalmad”, „ne foglalkozz ennyit a testeddel”.
Én azt mondom: De. Foglalkozz vele. Szeresd. Használd. Ünnepeld.

Ha te is kacérkodsz a gondolattal, hogy kipróbálnád a twerkelést, vagy csak kíváncsi vagy, milyen érzés így kapcsolódni önmagadhoz – akkor csak egy dologra van szükséged: ne kérj engedélyt senkitől.
Kezdd el. Tapasztald meg.